Az első vasárnapom soroksáriként amikor ráérek. Bár lenne dolgom is, de én mégis útnak indultam. Úgy döntöttem ilyen szép időben nem fogok a kecóban ücsörögni inkább kirándulok egyet. Ráckeve volt a cél, de aztán úgy döntöttem az messze van (anyagilag) így lemegyek megnézem mi van mögöttem. Mert utca már nincs (gondoltam én) de valami erdős, Duna közeli rész van az biztos.

 

Tévedtem mert szűk kis utcácskák húzódnak erre. Az ember még Budapesten van de mintha mégsem ott lenne. Ki HÉVvel megy melette annak csak sínek e táj, s nem tudja hol lakott itt Vörösmarty Mihály (itt sehol, ellenben én jelenleg ott lakom ahol Pongrátz Gergely 56-os "hős" született). Szóval hátulról egész más...mármint a táj. Eljutottam gyalog a Milleniumtelep megállóig (HÉV 5 perc, gyalog 1 óra ha annyit csalinkázol mint én) ahol szükségét éreztem a visszafordulásnak egészségügyi okokból. Vártam a Helyi Érdekű Vasút járművét amikor odalibben hozzám egy tanácstalan hölgy és ártatlan bociszemeit rámmeresztve megkérd{"type":"cke-widget","editor":"inline_posteditor","id":0}ezi tudok-e angolul. Ilyenkor mindig azt mondom kicsit mert szeretném ha jótékony homály takarná azt a pár londoni állásinterjúmat amin átestem. A szépség szinte esdeklően kérdezi hogy merre van a Hősök tere. Én automatikusan a soroksári Hősök terére gondoltam így azt mondtam kövesse a kocsijával a síneket az majd mutatja az utat. Nagyon hálás volt, ment a sofőrhöz elmagyarázni de valami felmerült benne és visszajött megkérdezni ott vannak-e a múzeumok meg az Állatkert. Ekkor esett le hogy neki a belvárosi Hősök tere kell. Kiváncsiságból megkérdeztem hogy a veretes, bús izébe kerültek ide amikor megláttam a sofőrt egy szlovák turista kisbusz mellett. A hét év alatt amíg a Népliget szomszédságában laktam már útbaigazítottam néhány turistát nagyobb buszostul is akár szóval már meg sem lepődtem amikor elővette az eszközt. Én pedig a szlovák nyelvre állított vágódeszka méretű GPS-en átállítottam a soroksári címet a zuglóira aztán útjukra engedtem őket. Ezek után gyorsan próbáltam az albérletbe jutni de a kapu felőli szomszéd Shakira nevű vemhes szuka pitbullja nem kívánt támogatni ebben, konkrétan örülhetek hogy előbb szólt hogy nem ismer és húzzak onnét majd nyomatékosította azzal hogy felém kapott. Mivel nem volt kedvem vitába szállni vele így más alternatívák után kutattam. A projekt sikeres teljesítése után Közvágóhídnál újra a zöld síkitó szörnyre felkapaszkodva kimentem felfedezni Dunaharasztit, pontosabban annak Fő útját (távolabb nem merészkedtem majd legközelebb). Ma kicsit hősnek éreztem magam én is hiszen segítettem néhány embertársamon és a sofőrt illetve az utaskísérőt megmentettem a teljes idegösszeomlástól igaz felmerült bennem a kérdés: - Vajon mennyi esélye van annak hogy egy szlovák turistabusz Soroksár legszélére keveredjen és találjanak egy olyan embert aki legalább annyira beszél jól angolul hogy el tudja magyarázni milyen szenzációsan eltévedtek és még egy szaros szlovákul beszélő ketyere se riasztja meg?